17.fejezet - Fény

TIZENHETEDIK FEJEZET
Fény

- Úgy bizony - nevetett Alice csilingelő hangján, majd Jake morgására lettünk figyelmesek. Alice bűnbánóan Jake-re pislogott. – Ja… hogy te még nem is szóltál nekik. Elnézést. Csak Lana jövőjét láttam, tábortüzes buli és Nessie volt még ott, innen gondoltam, hogy azt Ti szervezitek…

- Kösz Alice- fintorgott Jake. – Nos, ha már ilyen szépen bekonferálták nektek a bulit, akkor így utóvégre szeretnélek, titeket meghívni a La Push-ba egy kis tábortüzes bulira. Lana, Ness mit szóltok? – Nessi mosolyogva bólintott egyet, majd rám néztek.

- Hát én… izé… öhm… Nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet.

- Ne aggódj, senki nem haragszik rád a falkából – mondta mosolyogva Jake. – Nyugi jó lesz, és Nessivel nem hagyunk egyedül. Bár úgy is csak a barátaid lesznek, ott szóval nem kell aggódnod. Amúgy meg Embry is ott lesz… - erre mindenkiből kitört a röhöghetnék. Ha azt mondom, hogy nem megyek, el azt hinnék, hogy miatta nem megyek el, mert szégyenlős vagyok, ha azt mondom, igen akkor meg azt hinnék, hogy nagyon bejön nekem a gyerek… patt helyzet.

- Rendben – bólintottam egyet, majd hozzátettem: - Elmegyek, de nem miatta!

- Akkor miért? – vigyorgott Jake vérlázítóan.

- Azért mert… még elnézést kell kérnem, úgy hat farkastól- Jake szólásra nyitotta száját, de mielőtt még bele kezdhetett volna mutató ujjamat felemeltem, és hozzá tettem: - No Comment! – Mindenki szakadt a röhögéstől, amiért Jacobbal piszkáltuk egymást. A kis vámpír lányhoz fordultam. – Alice amúgy… ha nem láttál ott senki mást rajtunk kívül, akkor honnét tudtad, hogy Ők szervezik?

- Alice nem látja a korcsokat – felelte gúnyosan Rose. – Pedig milyen jó lenne… előtte mindig betennék egy légfrissítőt, mielőtt valamelyik idejön. – Légfrissítő az minek? – gondoltam magamban.

- A farkasoknak van egyfajta szaguk, ami minket irritál. Persze Ők ugyan ezt mondják a mi szagunkról – magyarázta Edward. – Kivéve Nessie-éről, mert állítják, neki jó illata van félig emberi mi voltjáért.

- Félig ember? – kérdeztem vissza meghökkenve.

- Igen – mosolyodott el Bella. – Amikor teherbe estem Nessie-vel, még ember voltam, és emberként is „szültem” meg. Én csak születése után lettem vámpír, de Edward már a kezdetek kezdetén az volt. Így Nessie félig ember félig vámpír.

- Ó értem – bólogattam.

- Na, gyertek, lányok ruhát kell nektek találni, estére – pattant fel Alice villám gyorsan és megragadva kezem maga után húzott.

- De Alice – szabadkoztam. – Nekem otthon vannak a ruháim. – Mindent tudóan rám vigyorgott, én pedig tudtam, hogy már rég beszervezett valamit, de azért feltettem a kérdést. – Csak azt ne mond, hogy már mindent elkészítettél…

- Pedig de – vihogott.

- Alice nem ma kezdett erre az egészre készülni – nevetett fel Jasper, döbbent arcom láttán. – Előbb tudta, mint a farkasok, sőt tőled is hamarabb.

- Vámpírok – motyogtam, mire a válasz egy újabb nagy hahota lett. Mibe keveredtem én?

- Vámpír családba – nevetett fel Edward. – Üdv a második családodnál.

- Igen – lelkendezett Alice. – Most már te is a családunk része vagy, amióta megtudtad a titkunkat. Bármikor jöhetsz hozzánk, amikor csak kedved van.

- Köszönöm – dadogtam. – Ez igazán kedves tőletek – mosolyogtam rájuk.

- Na gyerteeek – húzott maga után Alice fel a lépcsőre Nessie pedig követett minket.

Alice egyenest Nessie szobájába vezetett, ami rettentően tágas volt és nyitott. Velem szemben egy francia ágy díszelgett, margarétás huzattal. Jobb oldalt egy erkély ajtó volt, átlátszó akárcsak nálam, és a kilátás onnan gyönyörű volt. A szoba bal részében volt még két ajtó, ami fogalmam sem volt hova vezethetett, egyik gondolom a fürdőszobája lehetett a másikról fogalmam sem volt.
Alice az ágyhoz terelt minket és leültetett. Nessi rám nézett és elvigyorogta magát, majd megérintette a kezemet, és képek ugrottak be. Amin keresztül azt üzente nekem, hogy egy hamar innen nem szabadulunk, mert Alice divatbemutatót csinál. Most mi leszünk az Ő marionett bábjai. Amikor véget ért a képsorozat, én csak elmosolyodtam ezen.
Alice elém egy farmer sortot és egy fekete alapon színes mintás ujjatlan felsőt, valamint egy szürke alapon kék és csillogó mintás converse cipőt. Egyből elnyerte a tetszésemet, főleg a cipő.

- Próbáld fel – mondta mosolyogva, majd a fürdőszobába küldött.

Hatalmas volt. Az első, amit megláttam a nagy sarokkád, és a mellette lévő zuhany kabin. A Cullen család háza egyszerűen fantasztikus volt! Gyorsan magamra kaptam a ruhákat. Meglepett, hogy mindegyik jó rám… Alice pontosan eltalálta a méreteimet, sőt a cipő is tökéletes volt! Egy nagy lélegzet kíséretében kiléptem az ajtón.

- Remek – tapsikolt Alice vidáman. – Tökéletes! Mintha csak rád öntötték volna. – Majd kisvártatva Nessie-hez fordult. – Te jössz! Ezek a tieid – nyomta a kezébe a ruhákat.

Én lehuppantam Alice mellé az ágyra és vártuk Nessie-t. Közben Bella is megérkezett hozzánk. Jól szemügyre vett, majd vigyorogva felemelte a hüvelyk ujját és nagyokat bólogatott.

- Na, gyere, az utolsó fázist én készítem el – mondta, majd csuklómat elkapva kivezetett a szobából, egy másikba. Kitárta előttem a szoba, ajtót, nekem akkor esett le az állam. A szoba egyik felében hatalmas CD gyűjtemény, egy francia ágy, egy kanapé, hatalmas tv nyitott nagy ablakok. - Ez Edward és az Én szobám, már amikor itt vagyunk.

- Gyönyörű – feleltem ájuldozva.

- Nos… az ágyat elég ritkán használjuk – tette hozzá bűnbánóan, én pedig furán néztem rá, mire kijavította magát. – Mi nem szoktunk aludni.

- Komolyan?

- Igen – mondta mosolyogva. – A legkomolyabban. A vámpírok sohasem képesek aludni, sőt lélegeznünk sem kell, tökéletesen meg vagyunk úgy is, csak már megszokásból lélegzünk. Ellentétben Nessivel… félig ember mi voltja miatt szüksége van az alvásra és a levegőre.

- Ó – csúszott ki a számon. – Jó dolog lehet vámpírnak lenni – motyogtam.

- Hát… ez bizonyos részben igaz. Lehet élvezni egy bizonyos fokig utána… már kezdet érezni a súlyát.

- Mi a legjobb benne? – kérdeztem érdeklődve.

- A gyorsaság, az erő, a képességek és, hogy szinte nincsenek halálos ellenségeink.

- Szinte?

- Jacob-ék nem jelentenek ránk veszélyt, addig, amíg meg nem marunk egy embert. Viszont van itt más is… - morogta. – A többi vámpír. Olykor-olykor erre téved egy-egy csapat, esetleg nomád vámpírok, akik egy kisebb zűrzavart okoznak nekünk. Fogalmazzunk úgy, hogy néha nekünk kell eltakarítani utánuk, vagy éppen őket.

- Bella a te családod miben különbözik a többi vámpírtól? – kérdeztem, miközben Ő a tükör előtt kezdte pakolgatni a sminkes cuccait. – Jacob mesélt arról, hogy ti vegetáriánusok vagytok, de nem mondott el mindent.

- Jól mondta – nézett rám mosolyogva, majd tovább matatott a kis fiókban. – Vegetáriánusnak hívjuk magunkat, mert mi nem emberi vérrel táplálkozunk, hanem állatokkal. Ez megadja a kellő energiát ahhoz, hogy életben tartson minket, de nem ad annyi erőt, mint az emberi vér. Edward szavaival élve: „Olyan mintha egy ember tofun élne, jó erőben tart mégsem elégíti ki teljesen az éhségedet.”

- Értem… és ti miért ezt az életmódot választottátok?

- Ejha… de kíváncsi valaki – kuncogott fel. Majd a székre mutatott a tükör előtt, én pedig készségesen oda ültem. Bella egy szemceruzát vett a kezébe és sminkelni kezdte felső szemhéjamat és az alsót, majd vett egy mély lélegzetet és bele kezdett: - Amikor Carlisle átváltozott elborzadt attól, amivé lett, nem akart „szörnyeteg” lenni. A legmesszebb kerülte az embereket, éjszaka vándorolt nappal bujdosott. Egy éjjel szarvas csorda ment át rejtekhelyén és Carlisle kiéhezve vetette rá magát az állatokra, akkor megszületett az új elmélete a létünkről. Létezhetünk anélkül, hogy embereket ölünk szörnyeteg módjára. Társakat keresett magának, de hiába. Majd rátalált Edwardra 1901-ben, spanyolnáthában haldokolva és átváltoztatta. Majd Esme-t a feleségét, aztán Rose-t és Emmettet. Majd megérkezett a családunkba Alice és Jasper. Utána pedig megismerkedtem Edwarddal még emberként és – egy pillanatra elgondolkozott, majd az utolsó ecsetvonást meghúzta, majd elhajolva tőlem elmosolyodott és hozzátette: - a többit meg már úgy is tudod.

- Vannak még rajtatok kívül ilyen vámpírok? – kíváncsiskodtam tovább. Bella egy újabb adag valamiért nyúlt és a szemhéjamat kezdte csinálni.

- Persze, vannak még páran. Denaliban is él egy család, sőt még többen is vannak.

- Hűha – ennyit tudtam csak kinyögni.

Bella kb. fél órán át engem maszkírozott. Már-már türelmetlenül sóhajtottam egyet, amin Ő jót nevetett. Nem szerettem a túlzott sminket, és remélem ezt most nem vitte túlzásba. Majd mikor végre elhangzott a szó, amit már alig vártam, gyorsan a tükörbe néztem. Végül is egész jól nézett ki… Bella nem igazán vitte túlzásba. Közben megpillantottam a mellettem ácsorgó Nessie-t, Ő is készen volt akárcsak én. Szemünk egyformára volt, egyformán halvány füstös szem.

- Bella ez remek – mondtam mosolyogva, majd megöleltem.

- Bevallom rajtad próbáltam ki először – majd lányára sandított. – Nessie inkább a profira bízta magát.

- Majd legközelebb cserélünk – kuncogott Nessie. – De szerintem totál felesleges ez a sok smink… csak egy egyszerű buli – én helyeslően bólintottam.

- Na de lányok! – rikkantott fel egyszerre Alice és Bella.

- Oké – emelte fel Ness a kezét, Alice és Bella fenyegetően közeledni kezdtek, és morogtak. – Emmett – suttogta Nessie. Én nem is gondoltam, hogy ezt bárki meghallja a szobákon állókon kívül, de úgy tűnt mégis, mert a nagydarab vámpír mellettem termett.

- Parancsára hölgyem – mondta vigyorogva, mire Ness jelentőség teljes pillantást vetett felém.

Emmett egy pillanat alatt a karajába kapott, és rohant velem lefelé. Egyenest a lépcső felé, de nem ám a lépcsőre fordult, hanem a korlát felé. Ugrani akart.

- Emmett, meg ne próbáld! – sikoltottam, közben kapálóztam a kezében. Mikor már tudtam veszett az ügy becsuktam a szememet. – Ne! Csak azt ne!

Alig, hogy kimondtam már a földszinten voltunk. Vigyorogva tett le a saját lábamra, közben Nessie is egy hatalmas ugrással mellém gördült.

- Eszetlen – motyogtam Nessienek, Ő meg csak jót röhögött ijedt arckifejezésemen.

Akkor a szobában megláttam az újonnan jött Quilt és Seth-et, akik csak tátott szájjal meredtek rám. A vámpír csapat meg csak mosolygott.
„Edward! Azt hiszem, kérném azt a baseball ütőt.” – majd jelentőség teljes pillantást vetettem Emmettre mire Ő csak jót nevetett.

- Szerintem Rose helyetted is elintézi – mondta vidáman.

- Ugyan már – tette kezét Emmett a vállamra. – Nem volt annyira ijesztő.

- Nem az ijesztővel volt a baj –forgattam szemeimet – hanem avval, hogy nem szeretem, ha felkapnak, és csak úgy száguldanak velem.

- Legközelebb majd engedélyt is kérek – húzta fel az orrát.

- Elvárom – mondtam tetetett komolysággal. Emmett morgott egyet mire a többiek még jobban elnevették magukat.

- Pimasz egy fruska vagy, az már egyszer biztos –nevetett végül Ő is.

- Nem te vagy az első, aki ezt mondja – majd Jake-re sandítottam, aki tudta miről beszélek és nevetett.

- Mi újság Lana? – szólt közbe Seth. – Látom sikerült beilleszkedned a világunkba.

- Ó, azért még nem egészen – vágtam rá gyorsan. – De azt hiszem, majd bele tanulok.

- Na, azt reméljük is! – nevetett fel Quil. – Szerintem ideje indulni… már besötétedett úgy is, a tűz gondolom Paul keze alatt még sehogy sem áll, és ha nem sietünk, lemaradunk a finomságokról.

- Ti és a kaja – morogta halkan Nessie.

- Jacob elvárom, hogy a lányok időbe érjenek haza – mondta Edward szigorúan.

- Nessie-re gondom lesz – mondta mosolyogva, majd arca hirtelen elkomorult. – Bár… Lana… nem hiszem, hogy haza fog jutni bárhogyan is. A falka fél fogára sem lesz elég… - Először azt hittem komolyan mondja, de amikor megláttam az arcán szétterpeszkedő hatalmas vigyort rájöttem: már megint ugrat!

- Jacob, Jacob, Jacob – csóválta fejét Quil rosszállóan. – Hát szabad így bánni újdonsült falka tagunkkal?

- Ööö… - motyogta Jake, miközben a plafont fixírozta, majd gyorsan lekapta onnan tekintetét és rávágta: – Igen.

- Ugyan! Ne húzzátok már szegényt! Elég neki, hogy eljön, közénk ti meg még piszkáljátok a kajával is – pirított rájuk Seth a segítségemre sietve. – Majd én vigyázok rád. Nem leszel te kutya kaja…

- Kösz – hirtelen nem tudtam erre mit mondani. „Edward! Könyörgöm, ments ki ebből a közelgő katasztrófából!”Erre csak jót nevetett, mire a többiek értetlenül bámultak rá.

- Bocsánat - szabadkozott. – Csak Lana gondolatai kissé érdekesek. Mind azon által, ha bármire szükséged van, akkor jelentkezz gondolatba, és megyünk.

- Gyerteeek – húzta el a szót Seth. Majd csuklómat elkapva kifelé húzott.

- Köszönök mindent! Sziasztok. – kiáltottam még hátra, az ajtóban ácsorgó családnak.

Nessie is elköszönt, majd Seth a hátsó ülésre invitált maga mellé. Jake vezetett, a barátnője mellette ült. Quil farkas alakban követett minket, vagy már le is hagyott és ott vár ránk. Az autóban a fiúk vidáman ugratták egymást mindenféle butasággal. Én meg magamban azon szorongtam vajon képesek lesznek a többiek megbocsátani? Rettenetesen féltem, és okkal. Sok rossz dolgot gondoltam róluk, sőt néha hangoztattam is. Olyan dolgok jutottak róluk eszembe a bennem növekedő feszültség miatt, amiket még kifejezni sem tudnék. Valóban igaza volt Renesmee-nek, ha annyira bántani akartak volna réges-rég megtették volna, de e helyett befogadtak és eltitkolták előlem. Egészen addig a napig…
Idegességemben a csuklómat szorítottam és kifelé bámultam az ablakon. Seth mintha csak észrevette volna aggodalmamat felém fordult.

- Nem kell aggódnod, senki nem haragszik rád – biztatott csendesen. – Ami azt illeti, még Ők vannak bezsongva – nagyon örülnek, hogy jössz. Sőt Emily meglepetést is készített neked.

- Seth – szólt hátra Jacob barátságosan, mire Ő azonnal értette mit akart ezzel kifejezni és befejezte.

Már alig vártam, hogy leérjünk a partra. Nem csak azért mert alig vártam, hogy lássam őket, hanem mert a szerelem, ami az első ülésen játszódott az nekem túl sok volt. Egyszerre túl sok! Az ablakon kifelé sandítottam és próbáltam leküzdeni a bennem fortyogó feszültséget. Magamat Seth szavaival nyugtattam. Az út hátra lévő részét teljes nyugalommal töltöttem el. Egészen addig nyugodt voltam, míg meg nem érkeztünk a partra. Míg Jake félre állt valahová, addig mi Seth-el és Nessivel lefelé mentünk.
Első, akit megláttam Jared és Kim volt, Ők rögtön oda jöttek hozzánk és mosolyogva üdvözöltek.

- Örülök, hogy újra látlak, és végre tudsz mindent – mondta vigyorogva Jared. – Ó, Ő itt Kim, a lenyomatom – forgatta viccesen szemeit, mire Kim oldalba bökte.

- Örülök, hogy megismerhetlek – mosolygott rám Kim, mire én csak egy aprót biccentettem. Közben kémlelni kezdtem a helyet, hogy kiket látok.

- Nyugi a sátán fia nincs itt – röhögött nagyokat Jared. – Akarom mondani Paul… majd később jön. De azért bekészítettünk neked egy baseball ütőt. Jake mesélte…

- Na, ezzel most tényleg megnyugtattál – mondtam fintorogva. Seth tovább terelt a többiekhez. Elsőként Emilyhez és Samhez mentünk mentünk.

- Szia! – köszönt, majd megölelt. – Örülök, hogy itt vagy. Elkél a lány társaság.

- Ó azt elhiszem – mondtam együtt érzően. – Segíthetek? – mutattam a kocsi platóján lévő ételekre.

- Persze – majd a kezembe nyomott egy tál hamburgert. – Ezeket a sziklához visszük.

- Helló Lana – szólalt meg egy mély hang mögülem.

- Helló Sam – bűnbánóan pislogtam és vártam a fejmosást, ehelyett elmosolyodott és megölelt.

- Nem haragszunk, te buta! Örülünk, hogy itt vagy.

- Kö… köszönöm – dadogtam.

- Sam! Ha lehet, ne tarts fel minket – viccelődött Emily, majd puszit nyomott párja arcára és elindultunk.

Míg a sziklákhoz mentünk, hogy lerakjuk az ételt, megjelent az én farkasom. Őrült tempóba felém futva. Bele se mertem gondolni, mi lesz, ha fellök. Egy biztos a hamburgerek nem ússzák meg, sőt én sem.

- Lassíts! – szóltam rá ijedten. – Asa! Lassíts! – Kérlelésem hasztalan volt egyenesen felém jött nagy iramban. A kezemben lévő tálca pedig megremegett. Asa szökkent előttem egy nagyot és felém, pontosan felém ugrott.

- Hoppá! – mondta kedélyesen Paul, mikor kikapta egy gyors mozdulattal a kezemből a tálcát.

Ezzel sikerült megmentenie a hamburgereket. De engem nem… Én elterültem. Asa pedig vidáman lihegett felettem. Az ideg szétvetett. Őrült farkasokkal vagyok körül véve.

- Gyere, segítek – nyújtott kezet, én pedig elfogadva felálltam. Az egyik kezében még mindig a tálcával egyensúlyozott a másikkal pedig felállított. Majd szitkozódások közepette leporoltam magamat.

- Kösz – vetettem oda, majd elvettem tőle a tálcát és Emily után mentem.

Letettem Emily tálcája mellé a következő adag hamburgert, de Őt sehol sem láttam. Amikor visszafordultam akkor láttam meg, hogy Sam karjaiban van. A tálakat kezdtem rendezgetni, mikor toporgást hallottam magam mögött.

- Öhm… én nagyon sajnálom a múltkori incidenst. Nem akartam rád ijeszteni, csak egyszerűen… fogalmam sincs mi történt velem – megfordultam, hogy jobban szemügyre vegyem az arcát. Tényleg megbánta és sajnálta, amit tett.

- Oké, Paul – sóhajtottam. – Nem haragszom… csak legközelebb kérlek, ne rémíts halálra.

- Cserkész begyszó – tette szívére kezét miközben esküdözött, és megölelt.

- Te voltál cserkész?

- Áááá – nyújtotta a szót, mire én elnevettem magamat – nem. Na, szerintem ezt vihetjük a tűzhöz.

- Mi? – néztem rá bambán. – Azért hoztuk, ide, hogy két perccel később vigyük oda?

- Mondjuk úgy ez volt Emily tanuló kártyája nekem – forgatta szemeit. – Na, gyere. Amúgy itt van a lovad, Amon.

Felkapta az egyik tálcát én meg a másikat és elindultunk a többiekhez. Akik már ott ücsörögtek és jókat beszélgettek. Claire a tűz körül játszadozott, Quil meg vigyázott rá nehogy megégesse magát. Letettem a tálcát egy fa rönkre, ami e célra volt kitalálva, majd Seth kedves imitálására leültem mellé.

- Lana! – sikította Claire, és a nyakamba ugrott. – Azt hittem már soha többé nem látlak.

- Sajnos nincs szerencséd – nevettem fel. – Azt hiszem jött valaki, hogy bemutatkozzon neked – majd egy halk füttyentésre Asa a hátam mögé lépett.

Claire csodálva bámulta a szürke farkast mögöttem. Aki pedig kíváncsi természetével dacolva nem tudott dönteni, hogy oda mehet hozzá vagy sem. Én bátorítóan megpaskoltam fejét, mire közelebb ment a kislányhoz, aki kezét kinyújtva megérintette orrát. Ő pedig barátságosan morgó hangot kiadva közelebb húzódott. Asa leült Quil és közém Claire pedig az én oldalamra ülve nyúzta a farkast, aki egész jól viselte. Elnyújtózott és hagyta, hogy Claire abajgassa. Pillantásom most az erdő szélére esett, és megpillantottam egy szürke árnyat. Ott feküdt és csak bámult. Nem nagyon tudtam kivenni mit, de egyszer csak azon kaptam magamat, hogy pillantásunk össze fonódott és csak bámuljuk egymást. Majd Asa morranása vetett véget ennek. Hát visszajött – gondoltam. Mégse mehetett el olyan messzire, hisz - ahogy Jake mondta - a bevésődéses valami itt tartja Nicole-nál. Még egyszer újra ránéztem, még mindig nézett.

- Ugyan már Embry! – kiáltott oda neki Jared. – Ne drámáz már! Változz át és gyere ide!

Ő válaszul csak vicsorgott, majd fejét elfordította a másik irányba és a földre helyezte. Én rettenetesen elszégyelltem magam, mert valószínű miattam nem akart oda jönni. Ekkor megjelent Billy a tolószékében.

- Mindjárt meghallod a teljes sztorinkat- huppant le mellém Paul.

- Esti mese? – mosolyodtam el.

- Ha elalszol, majd haza viszlek – mondta egyszerűen. De valahogy nekem nem tetszett az a furcsa fény a szemében, amikor ezt kimondta.

- Ezt inkább jegeljük – fordultam el és Claire-t és Asa-t kezdtem el bámulni.

Végül Billy rövid tanácskozás után nagyot sóhajtva bele kezdett a történetbe.

„A Quileute-ok kezdettől fogva kis nép volt." - mondta Billy - „És még mindig kis nép vagyunk, de sosem tűntünk el. Ez azért van, mert vérünkben mindig is ott folyt a varázslat. Ez nem mindig jelentette az alakváltást - az csak később következett. Eleinte szellemharcosok voltunk. Kezdetben, a törzs ebben a kikötőben telepedett le és tagjai kitűnő hajóáccsá és halásszá váltak. Nincs róla emlékünk, ki fedezte fel először ezt a hatalmat, vagy hogyan használták ezt korábban, ha válságos idők jártak. Kaheleha volt történelmünkben az első Szellem Törzsfőnökünk. Ebben a vészhelyzetben Kaheleha azért használta a varázslatot, hogy megvédje földünket."

Billy oly annyira hatásosan mesélte el a történetet, hogy én teljesen a hatása alá kerültem. Szavaiban érezhetni lehetet a tiszteletet és a csodálatot Ősei iránt.

- Ő és harcosai elhagyták a hajót - a testük nem, csak a szellemük. Asszonyaik figyelték a testeket és a hullámokat, a férfiak pedig szellemükkel visszatértek a kikötőbe. Fizikailag nem tudtak az ellenséges törzshöz nyúlni, de más módon igen. A történetek úgy szólnak, hogy dühöngő szelet tudtak ellenségük táboraira küldeni, rettenetes üvöltés hangját tudták a szélben kelteni, ami megrémítette az ellenséget. A történetek szerint az állatok látták és értették is a szellemharcosokat és engedelmeskedtek parancsaiknak. De volt egy ember, Utlapa, aki nem volt elégedett. Utlapa egyike volt Taha Aki Törzsfőnök legerősebb szellemharcosainak - erős ember volt, de nagyravágyó is. Taha Aki elhagyta testét a szent helyen és a szelek szárnyán szállt, hogy népére vigyázzon. Utlapa kivárta, míg biztos lehetett benne, hogy a törzsfőnök szellem alakjában már elég messze jár.
Taha Aki amint átlépett a szellemvilágba, látta, hogy Utlapa követte őt oda és látta Utlapa gyilkos tervét is. Száguldott vissza a szent hely felé, de még a szelek sem voltak elég gyorsan ahhoz, hogy megmentsék. Mire visszaért, teste már eltűnt. Utlapa teste is elhagyatott volt, de nem hagyott visszautat Taha Aki számára - saját testének torkát Taha Aki kezével vágta át. Taha Aki kétségbeesetten nézte, amint Utlapa törzsfőnökként átveszi helyét a Quileute-ok élén. Pár hétig Utlapa semmi mást nem tett, csak arról gondoskodott, hogy mindenki elhiggye, ő Taha Aki. Aztán megkezdődtek a változások - Utlapa első rendelete az volt, hogy megtiltotta minden harcosának, hogy a szellemvilágába lépjen. Azt állította, veszélyt látott, de valójában félt. Tudta, hogy Taha Aki várja a lehetőséget, hogy elmondhassa a történetét. Utlapa maga is félt átlépni a szellemvilágba, mivel tudta, hogy Taha Aki azonnal visszavenné testét. így álmai, hogy a szellemharcosok seregével hódít majd, szertefoszlottak és abban keresett elégedettséget, hogy uralkodik törzse fölött. Teherré vált - olyan előjogokra tartott igényt, melyekre Taha Aki korábban sosem, kivonta magát a harcosaival közös munka alól, feleségül vett még egy fiatal nőt, aztán egy harmadikat is, miközben Taha Aki felesége tovább élt - ilyesmiről még csak nem is hallottak addig a törzsben. Taha Aki pedig mindezt tehetetlen haraggal figyelte."

Majd egy hosszan csend következett én nem bírtam megállni szó nélkül.

- Még mindig nem értem, hogy jöttök ti farkas alakban a képbe- súgtam oda Paulnak, aki csak elmosolyodott ezen és kezét a vállamra tette.

- Mindjárt meghallod- suttogta a fülembe.

- Végül aztán Taha Aki megpróbálta megölni önnön testét, hogy megvédje törzsét – folytatta tovább Billy. - Utlapa mértéktelenségétől. Egy vérszomjas farkast hozott le a hegyekből, de Utlapa elrejtőzött harcosai mögött. Mikor a farkas végzett egy fiatal harcossal, aki a hamis törzsfőnököt védte, Taha Aki rettenetes bánatot érzett. Elküldte a farkast. Minden történet beszámol róla, hogy nem volt könnyű szellemharcosnak lenni. Inkább ijesztő, mint boldog érzés volt elhagyni az embernek a testét. Ezért használták ezt a varázslatos képességet csak szükség esetén. A törzsfőnök magányos útjai, melyek során őrködött, terhet és önfeláldozást jelentettek. A testnélküliség felkavaró, kényelmetlen és félelmetes volt. Taha Aki ekkor már annyi időt töltött testén kívül, hogy rettenetesen szenvedett. Úgy érezte, elátkozták - sosem tud átlépni az örök vadászmezőkre, ahol ősei várták, hanem örökre a kínzó semmiségben ragad. A hatalmas farkas követte Taha Aki szellemét, amint fájdalmában tekergett és kínlódott az erdőn át. A farkas hatalmas volt fajtársaihoz képest és gyönyörű. Taha Aki hirtelen irigyelni kezdte az egyszerű állatot. Neki legalább volt teste. Neki legalább volt élete. Még állatként is jobb élni, mint ebben a szörnyű, üres tudatállapotban. Ekkor támadt Taha Akinak az a gondolata, ami mindent megváltoztatott. Taha Aki megkérte a hatalmas farkast, hogy adjon neki helyet, hogy osztozzanak meg testén. A farkas beleegyezett. Taha Aki megkönnyebbüléssel és hálával lépett be a farkas testébe. Nem az emberi testében volt, de mégis jobb volt, mint a szellemvilág üressége. Taha Aki haragja egy ember haragja volt. A népe iránt érzett szeretete és az elnyomójuk iránti gyűlölete túl erős volt a farkas testének, túl emberi. A farkas összerázkódott és rémült harcosai és Utlapa szeme láttára emberré alakult át. Az új ember nem hasonlított Taha Aki testére. Sokkal pompásabb volt. Taha Aki szellemének testi megfelelője volt. A harcosok mégis azonnal felismerték, mert Taha Aki szellemével együtt szálltak. Utlapa megpróbált elmenekülni, de Taha Aki már a farkas erejével rendelkezett új testében. Elkapta a tolvajt és kipusztította belőle szellemét, mielőtt az még elmenekült volna a lopott testből.

Billy újra szünetet tartott, és egy pohár vízért nyúlt, majd megszólalt.

- Gyerekek tartsunk most egy kis szünetet – mondta mosolyogva.

Én csak ültem a tűz körül, amikor elkezdtek szállingózni az emberek különböző irányokba. Ami azt illeti még fázni is kezdtem. Alice-nek talán nem kellett volna ezt a nadrágot oda adnia. Rossz ötlet volt.
A fiúk idő közben átváltoztak -, legalábbis néhányan – és úgy szórakoztatták a népet. Felém egy homok színű farkas tartott csaholva. Majd megállt mellettem és elkezdett bökdösni.

- Hali Seth – sóhajtottam fel, mire egy értetlen morranás tört fel belőle. – Tudom, hogy te vagy, kár tagadni. Ki más jönne ide hozzám?

Aranyosan morgott párat, én pedig fejét simogattam. Meglepett milyen dús bundája van, sokkal, de sokkal dúsabb, mint az eddig ismert „átlag” farkasoké.

Ekkor Claire kezdett el futni felém nyomában egy hatalmas csokoládé színű farkassal. „Quil” gondoltam. Ő volt az, aki minden idejét a kislányra áldozta. Sam és Emily a tűz másik oldalán ücsörögtek és beszélgettek. Paul pedig átment szintén a tűz másik oldalára, hogy beszéljen Sammel, de utána leragadt ott. Kim és Jared meg gondoltam, turbékoltak valahol. Ness és Jacob szint úgy. Ekkor eszembe jutott a hiányzó láncszem.

- Mond csak, a nővéred merre van? – fordultam Seth-hez, aki pedig az erdő irányába bökött. Én azonnal megláttam Őt - Őket. Éppen Embry előtt ült és nézték egymást.

- Farkas telepátia? – kérdeztem végül rá, mire Seth egy percig kitágult szemekkel bámult rám, majd bólintott egyet és fejét nekem nyomta. – Ó, értem én.

- Lana! – kiáltotta Claire, majd hozzám szaladt és a fülembe suttogott. – Énekelnél nekem valamit?

- Mit szeretnél? – kérdeztem szorongva.

- Shajka – wak-wak – csilingelte. Én elnevettem magam, ami elég szemét húzás volt, hiszen még kicsike és nem tudhatta, hogy kell jól kiejteni.

- Szóval Shakira Waka-Waka? – mosolyodtam el, mire Ő heves bólintásba kezdett. – Oké. Tehetünk egy próbát, de nem ígérem, hogy olyan lesz, mint az eredeti.

- Biztosan jobban fogsz majd énekelni mind Quil – kuncogott játékosan. Mire mindenki elnevette magát, még Seth is farkasként.

Vettem egy mély levegőt és át futtattam az agyammal még egyszer az egész zenét, bár felesleges volt, mert kívülről fújtam. Nagyon reméltem nem tévesztem el, mert az teljes égés lenne itt mindenki előtt. Majd nagy levegőt véve belekezdtem.

You're a good soldier
Choosing your battles
Pick yourself up
And dust yourself off
Get back in the saddle

You're on the front line
Everyone's watching
You know it's serious
We are getting closer
This isn't over

The pressure is on
You feel it
But you got it all
Believe it

When you fall get up, oh oh
If you fall get up, eh eh
Tsamina mina zangalewa
Cuz this is Africa
Tsamina mina, eh eh
Waka waka, eh eh
Tsamina mina zangalewa
This time for Africa

Listen to your God
This is our motto
Your time to shine
Don't wait in line
Y vamos por todo

People are raising
Their expectations
Go on and feed them
This is your moment
No hesitations

Today's your day
I feel it
You paved the way
Believe it

If you get down get up, oh oh
When you get down get up, eh eh
Tsamina mina zangalewa
This time for Africa
Tsamina mina, eh eh
Waka waka, eh eh
Tsamina mina zangalewa
Anawa a a
Tsamina mina, eh eh
Waka waka, eh eh
Tsamina mina zangalewa
This time for Africa

Itt egy pillanatra megtorpantam, hogy ki veszi át helyettem az éneket. De hála istennek Leah segítségemre sietett és Ő vitte tovább. Gyönyörű hangja volt! Közben körbe néztem a tűz körül, hogy tetszik nekik, de mind mosolyogtak és látszólag élvezték. Paul nagyon mosolygott, Jared és Kimnek szintúgy nagyon tetszett. Emily és Sam pedig csak mosolyogva bámultak. A kis Claire meg vidáman ugrált Asa-val a tűz körül.
Végül Leah szólója végén én vettem át újra a helyet ás befejeztem.

Awela Majoni Biggie Biggie Mama One A To Zet
Athi sithi LaMajoni Biggie Biggie Mama From East To West
Bathi . . . Waka Waka Ma Eh Eh Waka Waka Ma Eh Eh
Zonke zizwe mazi buye
Cuz this is Africa

Itt egy hosszú nyújtás következett, közben valamelyik farkas bele botlott a tűzbe, ami szétszóródott parázsdarabokra. Claire a nyakamba ugrott hátulról, és kis kezeivel a szemem eltakarta. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam Claire-rel a nyakamba és a parázs úton végig ugráltam vele, miközben énekeltem. Csak Claire vidám sikolyait hallottam, de semmit nem láttam, mert kis kezei a szememen voltak. A többiek pedig tapsoltak és nevettek. Egyáltalán nem volt meleg, sőt kellemes volt.

Tsamina mina, Anawa a a
Tsamina mina
Tsamina mina, Anawa a a

Tsamina mina, eh eh
Waka waka, eh eh
Tsamina mina zangalewa
Anawa a a
Tsamina mina, eh eh
Waka waka, eh eh
Tsamina mina zangalewa
This time for Africa

Django eh eh
Django eh eh
Tsamina mina zangalewa
Anawa a a

Django eh eh
Django eh eh
Tsamina mina zangalewa
Anawa a a

(2x) This time for Africa
(2x) We're all Africa

A szám végén megfogtam Claire kezét, aki szaltót csavarva közben leugrott rólam.

- Na, ez aztán nem volt semmi! – kiáltotta Jared vigyorogva. – Ki lesz a következő?

- Passzolom –szólt közbe Paul.

- Gyávák – nyújtottam rájuk a nyelvemet, majd visszaültem a helyemre. Paul mellém telepedett, de egy ideig csendben volt.

- Hol tanultál meg így énekelni? – kérdezte.

- Hm… lássuk csak – tetetett gondolkodást színleltem, majd az ég felé fordítva a szememet, mutató ujjamat kérdően felemelve szólaltam meg. – zuhany alatt?

- Ha vállalsz, tanulókat szívesen jelentkezek – kacsintott rám kajánul, majd csibészes vigyorral fojtatta. – természetesen csak zuhanyos tanítással.

- Van egy rossz hírem – húztam el a szám, majd közelebb hajoltam, hogy a fülébe suttogjak, Ő pedig kíváncsian hajolt közelebb: - Nincs a homlokomra írva, hogy hülye! – ordítottam a fülébe.

Majd morogva felpattantam mellőle a többiek hahotája közben. Hogy lehet az, hogy szinte az összes farkas fiúnak olyan túlfűtött a fantáziája? Az egyre rosszabb! Túlságosan élénk fantáziájú társaság. A tűz másik végébe mentem ahol a lány banda ücsörgött. Sóhajtva dobtam le magamat melléjük, mire Ők még szélesebben vigyorogtak.

- Pault egész jól lehűtötted – mondta mosolyogva Kim. – De úgy látom ez csak még jobban felkeltetted az érdeklődését.

- Remek, majd legközelebb valami jobbal próbálkozom. De azért várom a hasznos tanácsokat, farkas lányok. – Szemem ekkor még mindig az erdő szélén fekvő farkasra irányult, akinek tekintete most megenyhült mégis bánatos volt.

- Miért nem mész oda hozzá? – kérdezte Emily.

- Nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet lenne – rántottam meg a vállamat, közben a homokot fixíroztam.

- Csak nyugodtan menj, nem fog bántani. Mond el neki, amit szeretnél! Ha Mohamed nem megy a Hegyhez, akkor a Hegy megy, Mohamedhez Indíts! – mondta lágy hangon Emily, én pedig unszolására feltápászkodtam.

Lassan kezdtem az erdő széle felé venni az irányt ahol Embry feküdt. Közben, ahogy elhaladtam a tűz mellett néhány tekintet rám szegeződött. De aztán meghallottam Sam hangját, hogy akar velük beszélni valamiről és, hogy figyeljenek oda. Sikerült is, már nem rám figyeltek, ami egy kicsit megnyugtatott.
Mikor meghallotta tompa lépteimet a homokban füleit hegyezni kezdte, de nem fordult felém. Helyette egy morgás hagyta el ajkait. Én egy újabb mély lélegzetet véve megpróbáltam az utolsó dolgot, amit még el akartam intézni.

- Szabad? – néztem jelentőség teljesen a mellette lévő farönkre. Flegmán, farkas módon megrántotta vállát én pedig leültem mellé, hátamat a farönknek vetettem és megpróbáltam összeszedni a gondolataimat.

- Szeretném megköszönni, hogy ma az erdőben nem hagytál magamra, hanem kivezettél, noha én veled rettentően lekezelő voltam az elmúlt hetekben – motyogtam bűntudatosan.

- Én… nagyon sajnálom, amit múltkor mondtam neked. Nem akartalak megbántani, de az- az igazság, hogy megijedtem. Amikor… amikor először láttalak téged, farkasként az erdőben a szemeidben nem egy szörnyet láttam, hanem egy értelmes lényt. Csak hát egy magam fajta konok lány mit gondolhat egy óriás farkas látványán? Képtelenség, ez volt az első gondolatom. Majd mikor megláttam, hogy embereket, akarom mondani vámpírokat téptek szét nekem ott szakadt a cérna. Bepánikoltam, mert azt hittem, hogy engem is meg akartok ölni, és az után jött az a Paulos incidens, hogy majdnem a torkomnak ugrott. De te segítettél nekem, nem hagytad, hogy Paul esetleg valami komolyabb dolgot is tegyen velem. Én meg egyszerűen elrohantam a végén, és nálunk elég ronda dolgokat mondtam neked. Sajnálom, én tényleg rettenetesen sajnálom! De ahogy kezdtek telni a hetek már bátrabban mertem Jake-kel és Quillal beszélni, noha nem volt több két szónál, de mégis kezdtem elhinni, hogy tényleg nem bántanátok. S a pontot erre az egészre az tette fel, amikor eljöttetek, Port Angelesbe megnézni, hogy élek-e még, először azt hittem el akartok onnan cipelni. De Jake elmondta, hogy semmi ilyet nem terveztek csak meg akarták nézni jól vagyok-e, de én önszántamból velük mentem. Útközben sikerült Jake-kel beszélgetnem, amiről gondolom, már tudsz – ekkor felkapta fejét és rám nézett értetlenül. – Farkas telepátia. Ma Jake elmondott MINDENT, és a Cullenekről is, na meg a többi vámpírokról. És hatalmasat tévedtem… nem vagytok gyilkosok, mint ahogy én azt gondoltam… Ti csak vigyáztok ránk, emberekre. Szóval, még egyszer tényleg sajnálom. Nem tudom hányszor kérhettem itt most bocsánatot, mert magam sem számoltam – nevettem végül fel enyhén hisztérikusan, de ő füle botját sem mozdította, helyette vicsorgott egyet, elfordított fejjel. Én meg láttam hasztalan volt ez az egész. Sóhajtva felálltam.

- Kár volt ide jönnöm – motyogtam, majd elindultam, de hirtelen eszembe jutott még valami, és visszafordultam az elfordult farkashoz. Direkt a hátát mutatta nekem… – Egyébként örülhetsz, hogy Nicole a lenyomatod. Nem értem máig se, hogy mért nyafogtál miatta… Bár lehet, hogy csak azért, mert bűntudatod volt a fogadás miatt – ez aztán az elevenébe talált, mert hirtelen felkapta a fejét, és szomorú szemekkel nézett rám. Nekem meg kibuggyant egy könnycsepp.